Mítosz 7. Mindegy, hol tanulsz önvédelmet, csak tanulj valamit…
AZ IGÉNY ÉS AZ IDŐ
Gyakran hallhatjuk aggodalomból fakadó jó tanácsként, hogy tanuljunk önvédelmet „valahol”, kezdjünk el „valamit”, mert „bármi jobb, mint a semmi”. Ha a képzés nevében ott a „harci”, a „küzdő” vagy az „önvédelmi”, akkor biztos jó lesz. – Több okból sem ez a helyzet.
Először is, valójában mire van szükségünk, és mikorra? Önvédelmet ugyanis legtöbben csak akkor akarunk tanulni, ha úgy érezzük, hogy szükségünk van rá. Látunk, hallunk, vagy mi magunk élünk át olyasmit, ami miatt megijedünk, vagy legalábbis meginog a biztonságérzetünk.
A szükség határozza meg tehát, hogy minél előbb meg akarunk tanulni valamit, vagy ráérünk hosszú távban gondolkodni? Egy-egy rendszer pedig külön kategóriát képvisel attól függően, hogy pár hónap (pl. SPEAR), pár év (CQC, Krav Maga, Defendo) vagy hosszú évek (Jujitsu, BJJ, Eskrima / Kali) alatt lehet elsajátítani.
Az önvédelmi képzés sajátsága vagy módszertani problémája, hogy már az első edzés után szükségünk lehet rá – vagy soha az életben. Ezért van létjogosultsága a gyorstalpalónak (pl. SPEAR) és a rendszeres edzésnek egyaránt. Láthatjuk azonban, hogy a különböző önvédelmi képzések eltérő tananyaga és időigénye miatt sem mindegy, hol kezdünk edzeni.
A MEGÍTÉLÉS LEHETŐSÉGE
Másodszor, az sem mindegy, adott iskola mit tanít. Nem könnyű azonban annak megítélése, hogy a tananyag hasznos vagy önveszélyes.
Világunkban a korábbi századokhoz képest sokat csökkent az átlag civilt érő erőszak, mert létezik rendőrség és biztonsági kamera. Az erőszakról szóló elképzeléseinket ezért leginkább a média befolyásolja, az erőszakról kialakult hiedelmeink pedig meghatározzák, hogy melyik önvédelmi vagy harcművészeti iskolát választunk.
Ebben nincs semmi különös. Ma már senki sem ért mindenhez, mindenki specialista, és rászorul a többi specialistára, az orvosra, autószerelőre stb. Mivel ők a szakemberek, egy ideig feltétlenül rájuk hagyatkozunk. Ugyanez a helyzet a harcművészet és az önvédelem területén: a kezdőt bárki bármiről meggyőzheti. Miért?
A VESZÉLY ÉS AZ OKAI
Az önvédelem mint élethelyzet rendkívül kevés hibalehetőséget enged meg, hiszen a tét az ember testi-lelki épsége vagy akár az élete. Ezért nem mindegy, hol és mit tanulsz. Sok munkával nagyon jó lehetsz valami haszontalanban, és általa nagyobb bajba kerülhetsz, mintha a megérzéseidre, a természetes reflexeidre és a józan eszedre hagyatkoztál volna.
Nagyon kiábrándító érzés, amikor az ember azt hiszi, tud valamit, pedig nem, vagy rosszul tudja, és nem érti, miért nem képes alkalmazni. Vagy magát vádolja, hogy nem gyakorolt eleget, vagy a mesterben és az iskolában csalódik. Miért történhet egyáltalán ilyesmi?
Mert mint az élet sok más területén, itt is gyakori, hogy
- valakinek csak papírja vagy fellépése van, de valós tudása nincs;
- az élet egy területén tapasztalt (pl. mint kidobó), de más területén csak fantáziál (pl. női önvédelem);
- az iskolájához való hűség vagy egy mester tekintélye miatt téves hiedelmek képesek felülírni a saját tapasztalatát és a valóság-érzékelését is.
Mindez persze kiderül elég idő alatt, bizonyos élmények miatt vagy az online utánanézés alapján – csak meg is élje az ember, hogy levonhassa a tanulságot!
Egyfelől tehát, önvédelemként IS árulnak olyan mozgásművészetet vagy küzdősportot, amit sosem, vagy nem eleget, vagy csak régen, egy másik kultúrában teszteltek éles helyzetben. Amit kínálnak, sok más dologra jó lehet, a bunyótól az egészségőrzésen át a megvilágosodásig, de pusztán azért, mert ők is ütnek, rúgnak, birkóznak és harciasan kiáltanak, még nem feltétlenül nyújtanak használható önvédelmi képzést.
Másfelől, mi vevők is kezelhető valóságot szeretnénk: agresszió- és adrenalinmentesen, trükkösen, sikkesen. Nem vonzó együtt élni a bizonytalansággal. Ijesztő a saját korlátainkkal küzdeni. És nem túl menő az a néhány csúnya mozdulat sem, ami valóban hatékony.