Két jog, ami megvéd a harcművészek közötti szektás mentalitástól
A TÉVEDÉS JOGA
Akár az élet, az önvédelem és a harc témája is túl bonyolult és sokrétű, ezért senki sem tudhat és tapasztalhat meg mindent. Mindenki hozzátehet a valóság megismeréséhez, de senkinek sem lehet tévedhetetlen véleménye.
Emberek persze hihetnek ilyesmit magukról – ami önhittség –, illetve másokról – ami egyesek bálványozásához és mások lenézéséhez vezet. Ezzel el lehet ugyan nyomni a bizonytalanság érzését, de egyúttal a növekedés lehetőségét is.
Muszáj magunknak és másoknak is fenntartani a tévedés és a részleges tudás jogát. Így egyfelől mi magunk korrigálhatók maradunk, másfelől másoktól sem fogunk elvárni mindentudást.
A VÁLTOZÁS JOGA
Ahogy az életünkre, úgy az önvédelem tanulására is igaz, hogy mindenki úton van, és tart valamerre, és közben a dolgokról változhat a szemlélete.
Mindenki eleve olyan harcművészetet, küzdősportot vagy önvédelmi rendszert választ, vagy idővel olyan rendszerre tér át, amelyik megfelel az erőszakról és az önvédelemről szóló aktuális hiedelmeinek és tapasztalatainak, élethelyzetének és fizikai állapotának, illetve eredményeinek és a csalódásainak.
Muszáj magunknak és másoknak is fenntartani a változás jogát. Így magunkról és másokról is el tudjuk képzelni a fejlődést, és magunkat vagy másokat sem temetünk el aktuális hibákba.
VALÓSÁG, KORLÁTOK ÉS TISZTELET
A valóság mindig több nálunk, akik próbáljuk megismerni. Senkit sem ér minden, a valóság egésze. Aki azt hiszi, hogy az ő életébe és tehetségébe belefért minden lehetséges probléma és ezek sikeres kezelése, az még mindig a maga kis világában él, ahol másokat nem is lát szívesen.
Ha a valóság tanulói akarunk maradni, és nem akarunk az illúzió mestereivé válni, csak azt kell belátnunk, hogy nekünk is megvannak a határaink, ahogy kedvenc iskolánknak, tanítónknak is. Így több tisztelettel gondolhatunk más iskolák gyakorlóira is, mint embertársainkra, akikkel együtt keresünk megoldásokat az élet egyik taszító és bonyolult területén: az erőszak világában.