Kulcscsomó önvédelemre?

• Rajtaütéses támadás esetén ez a taktika nem működik.

• A kulcsokkal így csak boxerként lehet ütni. A hátulról támadó ellen nem használható.

• Vészhelyzetben, adrenalintól remegő kézzel kellene három egyforma méretű kulcsot sorra az ujjaink közé dugni, és közben a támadót is szemmel tartani. Az egy kulcsos verzióhoz is időre lenne szükség.
• A kulcsokat keményen meg kell markolni és tartani, hogy legalább egyszer ütni tudjunk.
• Ha a támadó nincs testközelben, mint egy rajtaütés során, a távolság őt is védi. Ha látja a kezünket, tudja, mit akarunk, ha elrejtjük a kezünket, tudja, hogy eszköz van nálunk. Ökölütésszerű mozdulatunkat profi bűnöző valószínűleg hárítani tudja.
• Ha elsőre mégis betaláltunk, másodszor nem fogunk tudni ütni. A kulcsok biztosan elmozdultak a helyükről, és az ujjaink is eltörhettek.
• Az ilyen ütés testre nem hatásos, az egyetlen reális célpont az arc. Az arcon viszont nagy eséllyel eltalálhatunk egy szemet is, támadónk megnyomorításának pedig sokféle következménye lehet, nem csak az, hogy DNS-mintát vettünk tőle…

PARITTYAKÉNT?

Mások úgy vélik, hogy a hosszú, nyakba akasztható vagy zsebből kilógó, akár fél méteres színes szalag vagy szíj végén lógó nagy kulcscsomóval jól oda lehet csapni a támadó fejére vagy testére, fenyegető forgatása pedig távol tartja a támadót.

A PROBLÉMA

• Rajtaütéses támadás esetén ez a taktika nem működik.
• A kulcsokkal így csak fölülről vagy oldalról lehet odacsapni. A hátulról támadó ellen nem használható.
• Elegendő hely kell a lendítéshez és a forgatáshoz, ezért bizonyos helyeken (lift, lépcsőház, folyosó, autógarázs) eleve nem használható.
• Ha a támadó nincs testközelben, mint egy rajtaütés során, a távolság őt is védi. A hosszú szalaggal végzett lendítő mozdulat viszonylag lassú, nem kell gyakorlott verekedőnek lenni ahhoz, hogy valaki kitérjen előle.
• A szalag hossza miatt ráadásul a kulcscsomó röppályáját könnyű kiszámítani. Felemelt karral előre lépve egyetlen mozdulattal le lehet állítani a forgatását. Az alkarra tekeredő szalagra könnyű ráfogni, és könnyű kirántani a védekező kezéből.

MAROKBOTKÉNT

Az olyan önvédelmi módszerek azonban, amelyek a marokbot és a kulcskarika kombinációjára, egy sajátos kulcstartó kezelésére építenek (ld. kubotan és munió), hivatásosak és civilek számára egyaránt hatékonynak bizonyultak.

• A kubotanhoz hasonlóan a munió is alkalmas a rajtaütéses támadások elleni védekezésre, a kiszabadulásra (ún. „fogásbontás”).
• A muniót elég kézben tartani, nem kelt feltűnést, mint az ujjaink közül kiálló kulcshegyek vagy a kezünkből lelógó szalag a kulcsokkal.
• A marokfogásnak köszönhetően bármely irányba lehet vele döfni és csapni: előre, oldalt és hátra is, egyenesen és körívesen is.
• A marokfogás révén a támadó kezének, csuklójának, alkarjának szúró nyomása fogásbontást, szabadulást tesz lehetővé.
• A döfések ismételhetők, mert az eszköz fogása stabil.
• A támadó egész testén különböző célpontokra lehet döfni (izomfelületek), szúró nyomást gyakorolni (kézfej, csukló, koponya).
• A kulcscsomóval történő csapás (pl. nyakra, fülre) a három karikányi hossz miatt kis helyet igényel, gyors, nehezebb előle kitérni és ismételhető, bár a hatékonysága igen vitatható.
• Mivel az eszköz a markunkban van, és alul csak pár centit lóg ki a hegye, nehéz tőlünk elvenni, és ha ráfognak is a csuklónkra, a hegyet lefelé nyomva fogást bonthatunk.

Összefoglalva, a boxerként és a parittyaként való használattal az a fő probléma, hogy gyakorlatilag mindent egyetlen mozdulatra teszünk fel, és annak esetleges, vitatható hatékonyságára.

Összefoglalva, a munióval minden irányba mozoghatunk, több célpontra, többször és több módon támadhatunk. Kulcsainknak tehát sokkal több hasznát vesszük egy marokbotszerű kulcstartón.