Mítosz 4. Ha önvédelmet tanulok, többé nem kell félnem…
A FÉLELEM MINT AJÁNDÉK
Az erőszak világa valóban okkal-joggal kelt félelmet az emberben. Félni természetes, normális, ez a belénk épített védelmi rendszer része. Ha félted az életed, az egészséged, az épséged, akkor a gravitációtól, a fertőzéstől vagy a harapástól való félelem életben tart, segít elkerülni a veszélyt.
Aki sosem fél, az nem bátor, hanem vakmerő. Tökéletes áldozat, mert a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem tiszteli. Bátor ugyanis csak az lehet, aki fél. Hős és a gyáva között sem az a különbség, hogy melyikük fél, vagy nem fél, hanem az, hogy ki hogyan kezeli a félelmét. Bátor az, aki félelme ellenére, illetve félelmétől hajtva is képes cselekedni.
A harcművészet vagy az önvédelem tanulása nem arra való, hogy megszűnjenek a félelmeink, hanem arra, hogy akkor is cselekedni tudjunk, ha minden elővigyázat ellenére félelmetes helyzetbe kerülünk, illetve éppen azért tudjunk cselekedni, mert a féltés (a veszteségtől való félelem tudata) és a jogos felháborodás erővé válik bennünk. Nem a félelem a legyűrendő ellenség, hanem az, aki vagy ami kiváltotta bennünk a félelmet és a jogos indulatot. A félelmet tehát nem legyőzni kell, hanem felhasználni.
A FÉLELEM MINT ELLENSÉG
A félelem akkor válik félelmetes és legyőzendő ellenséggé, ha bele ragadunk vagy benne élünk: ha világképpé vált, amiből nincs kiút. Láttjk a bűnözési statisztikákat, és ráébredünk, hogy ilyesmi nem csak másokkal történhet meg. Vagy mi is átéltünk fenyegető helyzetet, és lefagytunk. Vagy mások szenvedését kellett végignéznünk, mert tanácstalanok voltunk. Vagy bántottak minket újra meg újra, mert hiába mondtuk, hogy „Ne!” És csodáltuk a harcművész atléták és amazonok bemutatóit, akikhez sosem fogunk felérni.
A bűnözőktől és szuperhősöktől tehát azt tanuljuk meg, hogy hozzájuk képest tehetetlenek vagyunk, hogy nekünk nincs igazi választásunk. Ilyenkor félünk a félelemtől, pontosabban a tehetetlenség érzésétől és a várható veszteség tudatától. Elég megjelennie annak, akinek ki vagyunk vagy voltunk szolgáltatva, és beindul a belső monológ: „Nincs esélyem…” Beindul a belső videó: eszünkbe jut, mit tett, vagy csupán elképzeljük, mit tehet velünk a másik. Így alakul ki bennünk a meggyőződés: „Ez fog történni…” vagy „Megint megtörténik…” Nem csoda, hogy hezitálunk, lefagyunk, vagy elsodor a pánik. Mindezt a támadó is tudja: éppen azért akar bennünk félelmet kelteni, mert tudja, hogy ha elhagytuk magunkat, máris ő került túlerőbe.
A FORDULAT
A félelem nem illúzió, hanem valóságos érzés, de valóban a fejedben dől el, hogy megbénít vagy cselekvésre indít. Ha érted, hogy a félelem miért a barátod, akkor ne légy vakmerő: ha teheted, öt danos fekete övesen is fuss el a láthatóan profi késestől. Vagy légy bátor: ha nem futhatsz el, öt lyukas bőrövesen is ess neki táskával, kabáttal, székkel, bármivel.
Ha beindul a képzeleted, hogy mit tehet veled a másik, (1) vedd észre, mit történik a fejedben, (2) vegyél mély levegőt, (3) nézz rá, és képzeld el, mit tehetsz vele TE! Ilyenkor kapcsolhatsz át más üzemmódba. Birkából átmehetsz juhászkutyába, amitől a farkas is megijed.
Tudnod kell: azért félsz, mert van mitől félned, mert van mit féltened. Valaki el akarja venni az életed, az épséged, a szabadságod, tönkre akar tenni valami számodra értékeset, és téged, aki a szeretteid, barátaid számára érték vagy. Mindentől meg akar fosztani – teljesen igazságtalanul, ami felháborító!
A veszteség lehetősége, a féltés tudata, illetve az okkal-joggal való felháborodás az, ami révén a félelem átváltozhat Benned túlélő energiává. Vehetsz egy levegőt, kihúzhatod magad: nem leszel áldozat! Fontos vagy, és nem hagyod, hogy egy barom miatt mindent elveszíts, és a szeretteid is elveszítsenek téged. Úgy dönthetsz, hogy nekimész annak, aki ellen elvileg esélyed sem lenne. És akár győzöl, akár nem, a sebeid egy harcos sebei lesznek, nem egy áldozaté.